Bízhatsz-e abban, hogy tudok segíteni?
Ha ide kattintottál, akkor minden bizonnyal érdekel, hogy vajon el tudod-e nekem hinni, hogy átérzem a fájdalmadat, félelmedet, kétségbeesésedet, és valóban tudok-e az a kéz lenni, amelyiket érdemes megragadnod, mert megtart Téged.
Amikor 2009 egyik hársfaillatú júniusi éjszakáján, éjfél körül, a Heim Pál gyerekkórház kihalt folyosóján megtudtuk, hogy a hároméves kislányunk, Kata, gyógyíthatatlan betegségben szenved, pont egy igazi reklámfilmbe illő szép kis család voltunk. Apa-anya szeretik egymást, mindketten szépreményű ifjú jogászok, imádjuk a munkánkat, kényelmes fővárosi, zöldövezeti életük van, a 3 éves gyönyörű és okos szöszi kislányuk mellé pont megszületett a makk egészséges, sötét hajú icipici hugica, és lassan a gyermekágyi időszak végéhez közeledtünk. Minden kereknek tűnt. És akkor beütött a ménkű. Daganat.
Amikor az agyműtét után átkerültünk a gyermek onkológiára, anyát első körben a pszichológushoz irányítják. Hála az Égnek, ott ez a rutin. Nem kérdezik, anya hogy van, szeretne-e segítséget kapni szakembertől, mindenki tudja: anya szarul van, és máris nyúlnak a hóna alá. Ott kaptam az első „intravénás” lelkisegélyt. A fiatalka pszichológus a szemembe nézve azt mondta, hogy
„tudja, hány anyuka ült már itt? Volt, akit az ablakból húztam vissza, hogy ki ne ugorjon! Mindenki magához tér. Oké?”
Ott és akkor nekem az oxigént jelentette... Akkor jó... Akkor ezek szerint ezt is túl lehet élni. Akkor valahogy feltápászkodom, és indulás...
Azóta persze már tudom, hogy egyáltalán nem mindenki tér magához…
Aki kísért már gyógyíthatatlan beteget az út végéig, annak nem kell mesélnem ennek az útnak a borzalmait és szépségeit.
Igen. Ennek az útnak nem csak borzalmai, hanem szépségei is vannak,
még akkor is, ha egy csöpp kislány a főszereplő,
a mellékszereplők pedig az őt szerető család.
Az a helyzet, hogy az ember jól van "gyárilag összerakva”, csak jól kell működtetni, ahogy egy autót is. Ahogy az autóba üzemanyagot kell tankolni, hogy menni tudjon, időnként szervizelni kell, ha valami gond van vele. Ismerni kell és betartani a KRESZT, az elején pedig nem árt, ha valaki megtanít vezetni.
Ugyanígy van ez az élet és halál dolgaival is. Gondoljunk csak bele, lézetne-e még emberiség, ha ez nem így lenne? Valószínűleg nem.
Erre döbbentem rá ott a pszichológusnál. Elhatároztam, hogy én is magamhoz fogok térni. Meg fogom találni azt az „oktatót” aki segít, feltérképezem a „benzinkutakat”, begyakorolom a „jobbkezeseket” és a „kézifékes elindulásokat”, és nevető családtagokkal fogom megtölteni a járművemet.
Na hát ez a valóságban persze nem ment ilyen vidáman, de az elhatározás vitt tovább.
Hogyan sikerült küzdenünk a betegség idején?
Olyan négy év következett, mintha víz alatt lettem volna, és csak időnként tudtam a felszínre jönni levegőért. Muszáj volt kitartani, mert láttuk magunk körül a kórházban a széthulló családokat, és elhatároztuk, hogy ez nem történhet meg velünk. Tudtam, hogy akármennyi is van Kata rövidke életéből, azt mindenképp megtöltjük valamivel. Megtölthetjük keserűséggel, és akkor összeomlik a család is, és megtölthetjük szépségekkel. Ráadásul azt is tudtam, hogy utána is tovább kell majd élnünk. Nekünk is, meg a kisebbik lányunknak is.
Végül nem egyetlen „oktatót” találtam, hanem többekre találtam rá, mindenki adott valamit magából, mindenki tovább segített pár lépéssel. Az út végén, amikor elengedtük Kata kezét a Mennyország kapujában, úgy éreztem, hogy egy pillanatra én is bekukucskálhattam a résen.
És még csak akkor jött a gyász...
De akkorra már megtanultam, hogy a lényeg az, hogy megkapaszkodom a támogató emberi kapcsolataimban, a hitemben, és elhatározom,
hogy nem fogok belepusztulni a gyászba,
mert tovább akarok élni
nem csak testben, hanem egész valómban,
a lelkemben is.
Igen, ez is egy zuhanás volt a mélybe, de ekkor már magabiztosan tudtam, hogy nem fogok összeroncsolódni, amikor elérem a szakadék alját, mert a körülöttem lévő kezek segítenek finoman érkezni a sziklákra. (Attól még persze félelmetes zuhanni, és földet érni...) És akkor már ott volt a segítő kezek között Kata keze is, aki odaföntről szurkolt nekünk, hogy föl tudjunk állni.
Váratlan fordulat
Aztán egyszer csak - amikor már kicsit tudtam levegőt venni - elkezdtek hozzám jönni az emberek, hogy segítsek nekik is. Hogy csináltam? Megadhatják valakinek a számomat, aki ugyanebben van?
Micsodaa??? "Hogy CSINÁLTAAAM?"... Háttööööö... Persze, adjátok…
És elkezdődött egy párhuzamos pálya a jogi munkám mellett. Hiszen nekem is volt kibe kapaszkodnom a bajban, semmi mást nem kell tennem, csak tartom a kezem.
Az úton Te jársz, neked kell az elhatározást meghozni és a lépéseket megtenni, én az tudok lenni, aki melletted áll, és akibe kapaszkodhatsz, ha akarsz. Nem én leszek az egyetlen „oktatód”, nem tudok a „benzinkutad” és „szervized” lenni egy személyben. Az Élet és a Halál találkozási pontja nem egyszemélyes színdarab. Inkább egy hangos, zűrzavaros, sokszemélyes musical, ami akkor lesz jó, ha mindenki tudja a szerepét, beleáll, együttműködik. És így amikor lemegy a függöny, a lelkek fölemelkednek a katarzisban.
Milyen "módszerrel" dolgozom?
Mentálhigiénés szakemberként azt tekintem feladatomnak, hogy melléd álljak, és kísérjelek az úton, együtt keressük meg és mozgósítsuk a saját erőforrásaidat. Te hozod a személyiségedet, én pedig a sok évnyi szakmai tudásomat és személyes életvég körüli tapasztalataimat.
Beszélgetünk, aminek a során oldódik a lelked feszültsége, és megérzed, hogy nem egyedül cipeled a fájdalmadat. A Te életedben most első sorban a felszínen maradás a cél, másod sorban pedig az, hogy a veszeséged nehéz mélységeiből megerősödve kerülj ki. Ezekben segítelek. Hogy képes legyél a hétköznapi életedet működtetni, de mégis képes legyél a veszteségedben, halál körüli nehézségekben is jelen lenni, hogy ne kerüljenek a szőnyeg alá a fájdalmak, ne okozzanak Neked később testi-lelki betegségeket.
Miért fontos, hogy a gyászodban olyan segítő álljon melletted, akire valóben mersz támaszkodni?
Beszélgetéseink során főleg Te beszélsz, én pedig Veled vagyok, és vigyázok Rád. Itt ugyanis néha iszonyú nehéz mondatokat mondasz ki, amiket eddig mások előtt vagy saját magad előtt nem mertél. Ezek olyan mondatok, amiket eddig talán azért nem mondtál ki, mert attól féltél, hogy utána nem lehet ugyanúgy tovább menni, vagy attól féltél, hogy a másik ember nem bírja elviselni, ha kimondod előtte. Vagy kiderül, hogy senki nem kíváncsi rá. Hogy fáj. És hogy félelem van Benned. És hogy olyan nehéz, mint még soha.
Mentálhigiénés szakemberként nagyon fontosnak tartom a szakmai határokat, ezért nem vállalok klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter kompetenciájába tartozó eseteket, csak ha kifejezetten a kezelő szakember küld hozzám, vagy a csoportba valakit.
Idáig tartogattam a jó híremet, de már nagyon szeretném elmondani Neked:
Benned minden megvan ahhoz, hogy megtaláld a kiutat a fájdalomból. Az, hogy keresed a segítséget, és rászánod magadat arra, hogy ezen a honlapon olvasgass, azt mutatja, hogy az elhatározás megvan Benned (még akkor is, ha néha magad sem találod).
Azzal, hogy a blogot olvasgatod, máris olyasmivel töltöd ki az idődet, ami gyógyuláshoz vezethet Téged, ami azt mutatja, hogy az idő sem folyik ki a kezeid közül.
Azt nem tudom, hogy a környezeted mennyire tud Téged támogatni, mert még nem ismerlek. De ha úgy érzed, hogy egyedül vagy a fájdalmaddal, senki sem ért meg, akkor jó helyen vagy. Nagyon sok kapaszkodó létezik, ami a veszteséget szenvedett embereket segítheti az útjukon, de a legtöbben nem ismerik ezeket.
Szeretném, ha tudnád, hogy a halál része az életnek, és mi úgy vagyunk megalkotva, hogy ezt kibírjuk. Az, hogy gyászolsz, azt mutatja, hogy szeretet van Benned. Ez nem egy betegség, rendellenesség, átok vagy gyengeség. Abban hiszek, hogy ez a szeretet, ami Benned van, egy olyan erő, amit mozgósítani lehet, és ez fog Téged abban segíteni, hogy gyógyulást találj.
Merj segítséget kérni, és merj segítséget elfogadni.
Kérlek ne vedd tolakodásnak, hogy tegezlek,
kedves Látogató!
Engedd meg, hogy ezen a honlapon így tegyek,
így egyszerűbb az éterben kommunikálni.
Biztosíthatlak azonban, hogy ha személyesen találkozunk, magázódással fogunk kezdeni, mert amúgy szeretek a megszokott úton végigmenni az ismerkedés lépcsőin.
Hol találkozhattál velem a médiában?
Interjú a Vácon induló gyászcsoportról a helyi televízióban (2018)
Interjú a Vácon induló gyászcsoportról a helyi televízióban (2021)
Cikkek az írott sajtóban
Könyvek, amelyekhez kapcsolódom
Az alábbi könyvek készítésében volt szerepem, és ezért fontosak számomra
Singer Magdolna:
Veszteségek ajándéka
A könyv 2025-ben jelent meg újra. Több új történet is helyet kapott a kötetben a korábbi kiadásokhoz képest,
köztük az enyém.
Mindenki valódi névvel szerepel a könyben, ami igazi ritkaság. Ez nyilvánvalóan Singer Magdolna köztiszteletben álló személyének köszönhető, akia magyar nyelvű "gyász-irodalom" leghitelesebb személyisége.
Haley-Williams:
Te mit gyászolsz?
A magyar kiadás során a fordító mellett szakmai lektorként működtem közre.
A két író amerikai gyásztanácsadók, akiket nagyon kedvelek, mert hozzám hasonló természetességgel fordulnak a halál és gyász témája felé, nem távolítják azt a hétköznapi emberektől kenetteljes áhítattal, mint sok szakember.
Anne-Dauphine Julliand:
Két kis lábnyom a homokban
Egy francia anya vallomása, aki vele született betegségben vesztette el a kislányát. Döbbenetesen sok a hasonlóság a történünkben.
A könyv magyarországi megjelenésekor a hivatalos könyvbemutatón kerekasztal-beszélgetésre hívtak meg bennünket a férjemmel együtt.
Talán olyan vagy, mint én, és szeretnéd tudni, hogy nem csak a levegőbe beszélek, tényleg értek hozzá. Nem „gyorstalpalón” specializálódtam az életvég témájára. Amellett, hogy 2002 óta jogászként dolgozom, 2014 óta kísérek gyászolókat mentálhigiénés szakemberként.
Szeretem magas szinten csinálni, amibe belevágok. Álljon itt néhány általam –
visszatekintve is - fontosnak ítélt mérföldkő a segítői tanulmányaimból.
Fontosabb képzettségeim, tanulmányaim
2010-12
Semmelweiss Egyetem
2015
pszichodráma asszisztens
Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember
Magyar Pszichodráma Egyesület, kiképzők: Dr. Tomcsányi Teodóra,
Dr. Martos Tamás
2015
gyászcsoportvezető
Napfogyatkozás Egyesület, kiképző: Singer Magdolna
2018
Dr. Fellegi & Winkler, kiképzők: Dr. Fellegi Borbála és Winkler-Virág András
mediátor
2025
életvégi dúla
2025
End-of-Life-Doula képzés, Peaceful Presence Project
Magyar Hospice Alapívány
hospice önkéntes