Depresszió vagy gyász?

Depressziós vagyok, vagy “csak” a gyász fáj ennyire? Nem mindegy nekem?! Vacakul vagyok és kész. Pedig időnként nem mindegy. 

Miért? Két okból sem!

Egyrészt kutatási eredmények vannak arról, hogy a gyászra nem hatékonyak az antidepresszánsok. Egyszerűen nem fog elmúlni tőle a gyászom, pontosabban nem attól fog elmúlni. 

Másrészt viszont ha valóban depresszióm van, akkor segítséget kell keresnem a kezeléséhez, mert depresszióval küszködve elég rosszak az esélyeim a gyásszal való megbirkózásra.

Mi is a különbség a depresszió és a gyász között?

Ez egy olyan kérdés, amit mi otthon nem fogunk tudni saját magunkról megállapítani. Pszichológus vagy pszichiáter tudja eldönteni, ehhez szükség van a képzett szakember sokéves tapasztalatára. Ennek eldöntésére a gyásztanácsadó és a mentálhigiénés szakember sincs feljogosítva, ő is továbbküldi a gyászolót más szakemberhez, ha fölmerül benne, hogy esetleg depresszióról van szó. 

Nem mindegy, hogy mennyi idő telt el a veszteség óta. Az első pár hónapban rendkívül erős a fájdalom, iszonyatos a szomorúságérzet, sokszor a bénult tehetetlenség (vagy éppen csillapíthatatlan munkába és tevékenységekbe menekülés), ezért ezekben a hónapokban nem szoktak depressziót diagnosztizálni a szakemberek. Több hónap után merül csak föl a kérdés, amikor már lehetne számítani arra, hogy a hatalmas szenvedés enyhül, vagy mellé beszivároghatna már az élet örömeinek észlelése is, de mégsincs változás a gyászoló lelkiállapotában. Hogy ez hány hónap? Erre nincs olyan válasz, amiben a szakemberek többsége egyet tudna érteni. Akik sok gyászolót kísértek már, azok türelmesebbek, mert tudják, hogy ez egészen-egészen hosszú idő is lehet. Minden gyász más, minden gyászoló más, és minden szakember más. 

Nem másolom ide az orvosi szakkönyvek meghatározását a depresszióról és a komplikált gyászról, mert a hétköznapi gyászolók számára ezek megfejthetetlen szövegek, ráadásul a sokéves szakmai tapasztalat nélkül semmit nem érnek, nem tudjuk értelmezni, vagy félreértelmeznénk.

Néhány mondatban azért adnék egy kis támpontot. Ezek a szempontok arra jók, hogy ha elolvasod, és fölmerül Benned a gyanú, hogy esetleg a gyászod már inkább depresszió, akkor érdemes keresni egy szakembert, aki szakszerűen tud segíteni. 

Szomorúság és harag

A depresszióra és a komplikált gyászra is jellemző a szomorúság és a harag érzése, de míg a komplikált gyászban főleg a halál gondolatára, vagy a halál körülményeivel kapcsolatban önti el a gyászolót a düh, vagy töri le a szomorúság, addig a depresszióban ezek az érzések szinte állandóak. Az az apa, akinek a gyerekét elütötte egy autó, és fél év múlva is képtelen másra gondolni, mint a bosszúra, emiatt elhanyagolja a munkáját, a családját, csak ezen gondolkodik, és tervezget, nagy valószínűséggel nem depressziós, hanem "elakadt" a gyászában. 

A fájdalmas érzések és gondolatok a gyászban jobban elterelhetőek. A gyászoló képes lehet például unokája sikerének örülni - ha nem is olyan kitörően, mint a gyásza előtt örült volna. A depresszióban azonban a szomorúság, fásultság, érdektelenség mindenre kiterjedő a. Ilyenkor a gyászolót az élet örömei meg sem érintik.

A gyász lefolyása hullámzó, vannak időszakok, amikor a gyászoló érzi, hogy idővel jobb lesz, a depresszió statikusabb, mindent átható, a tünetek az idő múlásával inkább mélyülnek.

Az önértékelés csökkenése

Habár a gyásztól is meginoghat az önértékelés, de depresszióban az önértékelés csökkenése szinte mindenre kiterjed, jóval áthatóbb. Ezt szakember láthatja jól, mert van összehasonlítási alapja.

Bűntudat

A bűntudat, önvád gyászban az elvesztett személlyel kapcsolatos, míg depresszióban a gondolkodás egészét áthatja. 

Halálvágy

Ki nem gondolt olyat, hogy miért nem én haltam meg inkább? Vagy hogy bárcsak már együtt lehetnénk a Mennyországban (mindenki saját hite szerint…)? Ez szinte minden gyászolóból kiszakad egy-egy sóhajban. Ez a halálvágy inkább arról szól, hogy vágyunk a szerettünk után, bárcsak itt lenne velünk. Ilyenkor nem kezdünk el konkrétan gondolkodni azon, hogy milyen módon lehetnénk öngyilkosak. Amikor azonban ezek a gondolatok már gyakrabban fölmerülnek, erősödnek, vagy elkezdenek egyre konkrétabbak lenni (hogyan is csinálnám…), akkor nagyon fontos szakemberhez fordulni. Ha a környezetünkben van olyan gyászoló, akinél ezt tapasztaljuk, akkor őt kell eljuttatni segítséghez, vagy mi magunk felkereshetjük, hogy megtudjuk, hogyan segíthetünk neki. 

Elzárkózás

A gyászoló képes reagálni a társas támogatásra, környezetéből szimpátiát, együttérzést vált ki, a depressziós viszont elzárkózik, nem reagál a támogatásra, környezetéből az idő múlásával értetlenséget, ingerültséget vált ki.

Antidepresszánsok

Gyász esetén az antidepresszánsok nem hatékonyak, míg depresszióban segíthet

nek. 

Nagyon fontos tehát, hogy pszichológusra vagy pszichiáterre kell bíznunk annak eldöntését, hogy depresszióról van-e szó, mert ha arról, akkor annak kezelése őrá tartozik. 

(A szempontokat a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent Gyász, krízis, trauma, és a megküzdés lélektana című könyv alapján Pilling János, Kovácsné Török Zsuzsa és Benczúr Lilla munkái alapján gyűjtöttem össze, és foglaltam össze a hétköznapi ember számára érthetőbb szövegezéssel.)