Kell-e egy gyászolót féltenünk mások fájdalmától?

Kíváncsi vagy, hogy mennyire tesz még szomorúbbá egy beszélgetés más gyászolókkal? Most bekukucskálhatsz ebbe a "titokba"...

Mennyire szükségszerű, hogy átvedd a sajátod mellé mások fájdalmát is?

A válasz egyszerű: semennyire nem szükségszerű. Itt valami egészen más történik. Egyik alkalommal lejegyeztem a zárókör mondatait. Valós emberek valós mondatai. Vártam a nyilvánosságra hozásával pár évet, hogy ne legyenek a személyek beazonosíthatók, ezért nem is írom le a pontos dátumot. Aki ott volt, az pontosan fel fogja ismerni, hogy melyik volt az ő mondata. ;) Megmutatom Neked, hogy milyen az, amikor mindenki egy mondatban elmondja, hogy milyen érzésekkel megy most innen haza.

Hogyan kell elképzelned a gyászcsoportot?

Egy körben ül hét gyászoló (egy valaki hiányzott éppen), és elhangzik a vezető szájából, hogy elérkeztünk az esténk zárásához, kérlek Benneteket, hogy osszátok meg velünk egy mondatban, hogy mivel mentek ma este haza innen.

Fogadd szeretettel ezt a kis titkos szösszenetet, lássuk, miket mondtak ezen az estén a csoport tagjai!

1. Ezeket, amiket ma este itt kimondtam, még soha sehol nem mondtam ki. Nem titkolom én ezt, de valahogy soha sehol nem éreztem még, hogy elmondhatom. Fájdalmas kimondani, de nem félek tőle, csak valahogy mások között még nem jött ki soha. És most nagyon jó, hogy kijött belőlem, és hogy meghallgattatok. Félelmetesen hangzik, de valójában nem az. Én ezeket már sokszor végiggondoltam. És olyan jó, hogy van egy hely, ahol ezzel foglalkozni tudok, ahol beszélhetek róla. Nagyon megkönnyebbültem. Valahogy most sokkal könnyebb minden.

   
   

2. Úgy jöttem ma ide, hogy 2 hete depressziós voltam. Semmi kedvem nem volt. De aztán erőt vettem magamon. Nagyon nehéz volt. Most viszont úgy érzem magam, hogy újra van életerőm. Most elhatároztam, hogy ezentúl minden nap imádkozni fogok. Végre van bennem erő. Köszönöm Nektek!

   
   

3. Tudod, hogy az első beszélgetésünkön elmondtam Neked a telefonban, hogy én ide nem akarok jönni, csak udvariasságból hívtalak föl. Most meg azt érzem, hogy amikor ide jövök, az mindig ünnep. Nem csak az esti találkozónk, hanem ilyenkor már reggeltől erre gondolok, erre készülök. Alig várom az estét. Be van írva előre tavaszig mind a 10 alkalom. Csak abba nem merek belegondolni, hogy mi lesz a 10. alkalom után. Tényleg nem találkozunk többet? Már most hiányoztok! Mi lesz velem nélkületek? Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz itt.

   
   

4. Én most nem tudok mit mondani. Nincs bennem semmi. Valahogy kiürültem. Üres lettem belül. Azt hiszem, most erőt gyűjtök arra, ami most következik.

   
   

5. Olyan jó, hogy nem vagyok egyedül. Olyan jó, hogy tudom, hogy nem vagyok egyedül. Köszönöm Nektek.

   
   

6. Most ez olyan furcsa, de valahogy innen mindig élőbben megyek el, mint ahogy idejöttem. Olyan furcsa, hogy pont a halál miatt jövünk össze, és élettel telek meg. Rájöttem, hogy a férjemmel már nagyon régen nem beszéltünk ezekről a dolgokról. Alig várom, hogy hazamenjek, és megkérdezzem tőle, hogy most hogy vagy. Hogy vagy most a Te gyászoddal? 

   
   

7. Hála van bennem. Hogy vagytok. Hogy itt vagyok. Most más nem jut eszembe. Azt hiszem, most csak ennyi.